Szinevéri-tó

Legenda

Valamikor, réges-régen az e vidéket birtokló grófnak egy csodálatosan szép leánya volt. A leány káprázatosan kék szemeiben a Kárpátok tiszta égboltjának mérhetetlen kéksége tükröződött, ezért nevezték el Színynek, ami magyarul kéket jelent. Egy alkalommal, amikor a gróf a hegyi pásztorok és favágók munkáját ellenőrizte, vele tartott leánya is. Színy virágot szedett az erdei tisztáson, amikor egy pásztorsíp fülbemászó dallama ütötte meg a fülét. Lábai önkéntelenül is a zeneszó irányába vitték, s egy tisztáson megpillantotta a pásztorsípon önfeledten játsszó pásztorlegényt. A legény észrevette a leányt, félbeszakítva játékát megkérdezte:

- Te ki vagy?

- Én, Színy vagyok s ezek a hegyek és erdők apám birtokai. És te, ki vagy?

- Én Vér vagyok, a gróf pásztora.

A leány megkérte a legényt, folytassa játékát. A fiú örömmel tett eleget a kérésnek egészen alkonyatig gyönyörködött  a leány a pásztorsíp csodálatos hangjában. Amikor elbúcsúztak, Színy megígérte Vérnek, hogy máskor is meglátogatja. A többszöri titkos találkozás során kapcsolatuk mély érzelmi tartalommal töltődött. A gonosz emberek irigysége határtalan volt, és a fiatalok viszonyát beárulták a grófnak. A gróf megtiltotta leányának, hogy egy rangjához méltatlan pásztorfiúval találkozzon. A legény várta a találkát Színnyel, helyette azonban a gróf szolgái érkeztek. A pásztorsípon játszó legényt észrevétlenül, hátulról közelítették meg, majd a hegyről egy nagy követ gördítettek reá. Amint a leány erről tudomást szerzett, rohant erdőkön, hegyeken át a tett színhelyére, ott átölelte a legényt eltakaró követ, és zokogott. Csak sírt és sírt, folytak a könnyei, mígnem a tisztáson egy tavat képeztek, ugyanolyan kéket, mint az ő szemei, ugyanolyan kéket, mint a Kárpátok feletti égbolt. Az emberek a tavat a szerelmesekről Szinevérnek nevezték el.

A fenyvesek karéjozta kék víz, mint szempillák a szemgolyó körül, a kis szigetecske közepén, mint pupilla adta a tónak a másik nevét - az itt élők ugyanis tengerszemnek nevezik.